Mikor veszélyes az azbeszt?

Ha Ön egy több mint 30 évvel ezelőtt épült házat újít fel, előfordulhat, hogy azbesztet tartalmazó építőanyagokra bukkan, amelyek egészségügyi kockázatot jelentenek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az azbeszttel való első érintkezése automatikusan egészségügyi problémákat jelent az Ön számára. Mivel ez a szervetlen anyag rendkívül népszerű volt az építőiparban, és még mindig sok régi épületben megtalálható a környékünkön, érdemes tudni, hogy az azbeszt mikor veszélyes valójában, és hogyan védekezhet szükség esetén.

Mi az azbeszt, hol használták, és hol találkozhatunk vele ma is?

Az azbeszt egy természetes eredetű ásvány, amely szálas kristályokból áll. Korábban széles körben alkalmazták az építőiparban és az ipar különböző területein kiváló tulajdonságai miatt, mint például a hőállóság, a szigetelő képesség és a nagy szilárdság. Az azbeszt emellett olcsó is volt, így gyors elterjedése csak idő kérdése volt. Már 1901-ben szabadalmaztatták az azbesztcement lapokat, az ún. eternitet, amely különösen tetőfedő anyagként terjedt el. Az eternit nemcsak nem éghető, könnyű és tartós volt, hanem árban is elérhető – ilyen kombinációt akkoriban egyetlen más tetőfedő anyag sem kínált.

Az azbeszt különféle építőanyagokban és ipari területeken is elterjedt: tetőfedésekben, hő- és hangszigetelésekben, csövekben, fékbetétekben vagy éppen tűzálló munkaruhákban is megtalálható volt. Az azbeszttartalmú építőanyagok gyártása és használata a 20. század elején indult tömegesen, és egészen a század második feléig rendkívül népszerű volt. Az egykori Csehszlovákiában is nagy mennyiségben gyártottak ilyen termékeket.

Az azbeszt „aranykora” 1977-ben tetőzött, amikor világszerte 25 ország közel 4,8 millió tonna azbeszttartalmú terméket állított elő évente, és további 85 ország termelése is több ezer tonnára rúgott. Mára azonban az azbeszt inkább rettegett fogalommá vált, és eltávolítása komoly figyelmet igényel. Jó hír, hogy az eltávolításhoz – például egy régi eternit tető acéllemez fedésre való cseréje esetén – elérhető támogatás a Vidékfejlesztési program keretében.

Fehér, kék és barna azbeszt – mi a különbség köztük?

Fontos kiemelni, hogy nem minden azbeszt egyforma. Maga az „azbeszt” elnevezés a görög „sasbestos” szóból ered, amelynek jelentése „elolthatatlan” – ez a név utal az anyag hővel szembeni ellenálló képességére.

Az azbeszt valójában hatféle természetes eredetű, rostos szerkezetű szilikátásvány gyűjtőneve, amelyeket két fő csoportra osztunk:

• szerpentines azbeszt (krizotil), ismertebb nevén fehér azbeszt
• amfibolos azbesztek, például a kék azbeszt (krocidolit), a barna azbeszt (amozit), valamint az antofillit, tremolit és aktinolit

A legelterjedtebb típus a fehér azbeszt, amely a kereskedelmi célra felhasznált azbeszt mintegy 95 százalékát teszi ki.

Az amfibolos ásványok – különösen a kék és barna azbeszt – az egészségre még veszélyesebbek, mivel rostjaik élesebbek, erősebbek és hosszabb ideig képesek megmaradni a tüdőben.

Az azbeszt apró részecskéi elsősorban a tüdőre jelentenek komoly veszélyt

Miért veszélyes az azbeszt?

Az azbeszt ártalmasságáról ma már a laikusok körében is széles körű ismeretek vannak. Különösen most, hogy az azbeszt eltávolítására, illetve az eternittető felújítására elérhető támogatás is igényelhető a Vidékfejlesztési program keretében. Ha eddig halogatta az azbeszt eltávolítását, most valóban nincs mire várni – most rendkívül kedvező feltételekkel szabadulhat meg tőle.

Ha feltennénk egy kérdőívet arról, hogy veszélyes-e az azbeszt, ma már szinte mindenki igennel válaszolna. Azt azonban már kevesebben tudják pontosan, hogy miben is rejlik a veszély. Ha valóban részletesen meg szeretnénk érteni az azbeszt kockázatait, érdemes előbb közelebbről is megismerkedni a tulajdonságaival.

Az azbeszt veszélyessége körül a mai napig számos tévhit kering. Vannak, akik azt hiszik, hogy az azbeszt sugárzást bocsát ki, vagy valamilyen mérgező vegyületeket tartalmaz. Ez nem igaz – az azbeszt önmagában ilyen szempontból nem jelent veszélyt, nem okoz sugárfertőzést, és nem tartalmaz mérgező anyagokat.

Az azbeszt egészségkárosító hatása elsősorban annak köszönhető, hogy milyen anyagokat tartalmaz. Az építőiparban gyakran használták a krizotilt, egy filloszilikát-ásványt, amely nemcsak kedvező tulajdonságokat adott az anyagnak, hanem egy komoly negatívumot is: képes bejutni az élő szervezet szöveteibe. A krizotil vékony szálai tűszerű formájukkal és rossz oldhatóságukkal komoly veszélyt jelentenek – az emberi szervezet természetes védekező mechanizmusai nem tudják ezeket eltávolítani. Talán már el tudja képzelni, mit okozhatnak ezek a finom szálak a hörgőkben, a tüdőben vagy a gégében – különösen hosszan tartó, ismétlődő belélegzés esetén.

Hogyan és mikor káros az azbeszt?

Az azbeszt egészségkárosító hatása elsősorban a mikroszkopikus szálainak belélegzésével függ össze. Ez azonban nem az egyetlen módja annak, ahogyan az azbeszttartalmú anyagok veszélyeztethetik az egészséget. Ebből a szempontból megkülönböztetünk úgynevezett elsődleges és másodlagos expozíciót.

Elsődleges expozíció esetén közvetlen veszélyről van szó, például akkor, ha az azbeszttartalmú anyag állaga romlani kezd, és a szálak a levegőbe jutnak. Mivel ezek az azbesztszálak rendkívül aprók és könnyűek, probléma lehet például az is, ha a szomszédban porlad egy régi eternit tető – a szél ugyanis könnyen áthordhatja a finom chryzotil-szálakat a saját telkünkre is. Másik példa az elsődleges expozícióra, ha valaki védőfelszerelés nélkül kezd el bontani vagy feldolgozni azbeszttartalmú építőanyagot. Elég ezeket a szálakat belélegezni vagy akár véletlenül lenyelni, és máris elindulhat egy hosszú távú, komoly egészségügyi kockázatokkal járó folyamat.

Az azbesztszálak pusztítást végezhetnek a tüdőben

Sejtszinten az azbesztszálak kölcsönhatásba lépnek a tüdő különféle sejtjeivel, köztük a hámsejtekkel és a makrofágokkal. Ezek a kölcsönhatások gyulladásos és oxidatív folyamatok bonyolult láncolatát indítják el. Az azbesztszálak hosszan tartó jelenléte a tüdőszövetben krónikus gyulladáshoz, fibrózishoz, sőt a sejtek rosszindulatú elváltozásához is vezethet, ami daganatos megbetegedések kialakulásához vezethet. Ráadásul az azbeszt képes vándorolni a szervezetben, leggyakrabban a mellhártyába, ahol mezotelióma (a mellhártya daganata) kialakulását idézheti elő.

A legnagyobb veszélyt természetesen az elsődleges (primér) expozíció jelenti, különösen, ha valaki huzamosabb ideig és rendszeresen ki van téve az azbesztszálaknak a levegőben. Ezen kívül létezik úgynevezett másodlagos (szekunder) expozíció is, amely például a munkatársakat vagy a családtagokat fenyegetheti. Ilyenkor a szálak a munkaruha vagy a lábbeli felületén kerülnek az otthoni környezetbe, ahol szintén egészségügyi kockázatot jelentenek. Ez azonban megfelelő védőfelszereléssel gyakorlatilag teljes mértékben kiküszöbölhető.

Fontos tisztázni, hogy az azbeszt nem minden esetben veszélyes. Ha valaki rábukkan egy azbesztet tartalmazó anyagra, az még nem ok az azonnali pánikra. A szilárd, eredeti állapotukban hagyott azbeszttartalmú építőanyagok általában nem jelentenek közvetlen veszélyt, amennyiben nem sérülnek meg. A probléma akkor jelentkezik, ha az anyagot fúrják, vágják vagy deformálják.

Nagyobb gondot jelentenek a puhább azbeszttermékek, amelyek hajlamosabbak a porlásra vagy már az idő múlásával elöregedtek, mint például régi bevonatok, hőszigetelő táblák, tömítések vagy éppen az elöregedett eternit tető, amely a szélsőséges időjárás következtében fokozatosan lebomlik. Ilyen esetekben nincs más megoldás, mint a lehető leghamarabb eltávolítani ezeket az anyagokat, vagy legalább csökkenteni az azbeszt kiszabadulását valamilyen védőbevonattal. Az azbeszttel való munkavégzés során elengedhetetlen a légutak, a szem, a száj és a teljes test védelme.

Az azbeszt konkrét hatásai az emberi egészségre

A hosszú távú és rendszeres azbesztnek való kitettség bizonyítottan összefüggésbe hozható a légzőrendszer számos súlyos betegségével. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megbetegszik, amint a szennyezett környezetben tartózkodik. Az azbeszttel kapcsolatos betegségek alattomossága azt is jelenti, hogy akár több évet vagy évtizedet is várhatsz a megbetegedésre. Az, hogy megbetegszik-e, számos tényezőtől függ, sőt, kimutatták, hogy a dohányosoknál még a nemdohányzóknál is jelentősen nagyobb a kockázata az azbeszttel kapcsolatos tüdőbetegség kialakulásának. Milyen betegségek kockázatának van tehát kitéve?

Az azbesztózis krónikus tüdőbetegség, amelyet a tüdőszövet fokozatos hegesedése jellemez. Az azbesztrostok hosszú távú belégzése következtében alakul ki, amelyek gyulladást és fibrózist okoznak a tüdőben. A látenciaidő, azaz az expozíció és az első tünetek kialakulása közötti időszak 20-40 év is lehet.

A tüdőrák egy másik súlyos egészségügyi kockázat, amely az azbesztnek való kitettséghez kapcsolódik. Az azbesztet a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) az 1A csoportba tartozó, ismert emberi rákkeltő anyagként sorolja be.

A mezotelióma, egy ritka és agresszív ráktípus, amely a tüdő (mellhártya) vagy a hasüreg (peritoneum) nyálkahártyáját érinti, szinte kizárólag az azbesztnek való kitettséggel hozható összefüggésbe. Ez a betegség nagyon rossz prognózissal rendelkezik, a diagnózistól számított medián túlélés körülbelül 12 hónap.

A tüdőbetegségek mellett az azbesztszálak a száj és a gége megbetegedéseinek kialakulását is veszélyeztetik, így az anyag részecskéinek belégzésével járó kockázatokat semmiképpen sem szabad félvállról venni; a jelenlegi becslések szerint az azbeszt még ma is évente több mint 90 000 ember halálát okozza világszerte.

Azbeszt: környezeti hatások és miért jelent problémát

Az azbeszt nemcsak az emberi egészségre, hanem a környezetre is jelentős kockázatot jelent. Bár újrahasznosítani nem lehet, technológiailag létezik mód a biztonságos ártalmatlanítására – azonban az azbeszt veszélyes hulladéknak minősül, ezért a kezelése különleges eljárásokat igényel.

A talaj- és vízszennyezés jelentős probléma. Az azbesztrostok a talajban és vízben akár évtizedekig is megmaradhatnak, és a környezetbe többnyire az emberi tevékenység révén kerülnek (bányászat, feldolgozás, bontás). Ezek a rostok hosszú távon szennyezhetik a környezetet, különösen olyan térségekben, ahol korábban azbesztet bányásztak vagy dolgoztak fel.

A talajba került azbesztet a növények is képesek felvenni, így a rostok elméletileg bejuthatnak a táplálékláncba. A vízi környezetben az azbesztrészecskék rontják a vízminőséget, és károsíthatják az élővilágot is.

A természetben az azbeszt nem bomlik le gyorsan – jelenléte évtizedekig fennmaradhat, így hatásai még akkor is jelentkezhetnek, amikor már rég betiltották a felhasználását. Ez különösen problémás a korábbi bányavidékeken, ahol akár nagy területek is fertőzöttek lehetnek, és az ártalmatlanítás rendkívül költséges.

Azbeszt és jogszabályok

Az Európai Unió átfogó jogi keretet vezetett be az azbeszt szabályozására annak érdekében, hogy megóvja az emberek egészségét és a környezetet az e veszélyes anyaggal kapcsolatos kockázatoktól.

Az azbeszt betiltása az EU-ban

Az Európai Unióban az azbeszt szabályozásának alapját az 1999/77/EK irányelv képezi, amely 2005. január 1-jétől megtiltja az azbeszt minden formájának forgalomba hozatalát és felhasználását az összes tagállamban. Ez a tilalom kiterjed a fehér azbesztre is, valamint az összes többi azbesztfajtára. A 2003/18/EK irányelv tovább bővítette a tiltást az azbeszt bányászatára, gyártására és az azbeszttartalmú termékek feldolgozására is.

A 2009/148/EK irányelv az azbeszthatásnak kitett munkavállalók védelméről minimális előírásokat fogalmaz meg az egészségkárosodás megelőzése érdekében. Fontos része az expozíciós határérték és az expozíciós idő meghatározása, valamint a munkáltatók kötelezettségei a kockázatértékelés és a munkavállalók egészségének védelme terén.

Az EU ezen a területen továbbra is aktív, és tavaly elfogadtak egy új irányelvet, amely módosítja és kiegészíti a korábbit. Ennek keretében csökkentették az expozíciós határértékeket, pontosabb mérési módszereket vezettek be, valamint kötelezővé tették az azbeszttel dolgozók számára az oktatást. Emellett szigorodtak az ideiglenes munkákra vonatkozó követelmények is.

Végezetül érdemes megemlíteni, hogy az EU célja az épületállomány energetikai megújítása, amelynek részeként 2030-ig akár 35 millió azbeszttartalmú épület felújítására is sor kerülhet. Feltételezhető, hogy az   támogatási program nem egyedüli kezdeményezés marad, és a jövőben is lesz lehetőség támogatásra az azbeszt biztonságos eltávolításával kapcsolatban.